Beck Laura vállalkozó, grafológus és coach mesél a munkájáról

Nő az esély, nő a tét, nő a munka Nő-Köz-Pont kialakítása és működtetése Bács-Kiskun megyében - EFOP-1.2.9-17-2017-00044

Beck Laura grafológusként végzett annak idején az egyetemen, mely tudományt később a coaching technikáival kiegészítve alakította ki grafomentori tevékenységét. A hozzá forduló ügyfeleknek így az írásuk elemzésén keresztül tud komplex életvezetési tanácsadást nyújtani, mely tevékenység a mindennapi életére is fontos kihatással van. Két kisfiának édesanyjaként gyakran merít a munkájából tudást és megoldási metódusokat, ahogy grafomentorként is ihletforrást jelentenek számára a családi mindennapok. Saját vállalkozásának mindennapjairól és Kretter Bea divattervezővel közös projektjéről is mesélt nekünk. 

Szeretnélek megkérni, hogy egy kicsit mutatkozz be és meséld el, hogy pontosan mivel foglalkozol, mit jelent grafomentornak lenni!

Grafomentorként dolgozom, vagyis grafológusként és life coachként, csak ezt a két szakmát ötvöztem. Először minden ügyfelemnek elemzem az írását, megnézem a múltat, a gyerekkort, megnézem, hogy mit miért működtetnek a gyerekkorból hozott mondatok vagy tettek miatt. Aztán amikor coachként dolgozom velük, ennek az ismeretében teljesen máshogyan tudunk haladni a célok elérése érdekében, illetve más szempontok alapján tudok kérdezni az ügyfelemtől, mert tudom azt is, hogy milyen a gondolkodásuk, milyen a logikájuk, így sokkal kisebb az esélye annak, hogy nem jó kérdést teszek fel nekik, vagy nem jól teszem fel a kérdést. Az alaptézisem az, hogy nincs rossz válasz, hanem én nem tettem fel a kérdést jól és azért nem tud valaki válaszolni.

Mit gondolsz, ki az, akinek igazán passzol a személyiségéhez, mint tevékenység a grafomentorság?

Én tanítom is a grafológiát és nyilván nem csak a grafológiát oktatom, hanem egy picit a beszélgetéstechnikát, a kommunikációt, a kérdéstechnikát is. Eleve a grafológiai elemzések utáni konzultációnál elengedhetetlen, hogy egy pici coachingot is belevigyünk a folyamatba, így az oktatásba is. Négy éve tanítok már, úgyhogy azt gondolom, hogy azok a diákjaim tudnak a leggyorsabban fejlődni, akiknek van egy pici előéletük, előképzettségük valamilyen segítő szakmában. Vannak tapasztalataik bizonyos élethelyzetekkel kapcsolatban és nem akkor találkoznak először ezekkel, amikor mutatok nekik egy írásmintát. Nem akkor szembesülnek egy-egy tulajdonságnak a másik tulajdonsághoz való kapcsolódásával, hogy abban mi a logika, miért alakult ki, mit érez ezzel kapcsolatban az írásminta tulajdonosa, hanem egy picit már más szemmel figyelik az embereket, a tulajdonságokat, az ok-okozati összefüggéseket. Velük tudok a leggyorsabban haladni és a legkönnyebben is. Természetesen lehet előképzettség és tapasztalatok nélkül is egy ilyen szakmába belemenni, csak a tapasztalat hiánya az érezhető. De persze nem kétséges, hogy ez a tapasztalat megszerezhető út közben is.

Ügyféloldalról kinek ajánlanád, hogy igénybe vegyen egy ilyen szolgáltatást?

Ami a tapasztalatom, hogy olyan típusú ügyfelek keresnek meg engem, akik úgy érzik, hogy elakadtak. Érzik, hogy ott egy fal, egy gát és egész egyszerűen nem tudják az átugrani. Sokadszorra próbálják és nem értik egyszerűen, hogy miért nem sikerül. Nem értik, hogy miért nem tudnak változtatni, miért csinálják mindig ugyanazt és nekik már annyira rossz, hogy már nem akarják még egyszer azt a történetet átélni. Jellemzően nem megoldani akarják már mindenáron, hanem végre megérteni. És amikor ez a megértés igény felmerül a leendő ügyfeleimben, akkor keresnek ők meg engem.

Mit gondolsz, édesanyaként ez a tevékenység, amit a mindennapjaidban végzel, hogyan hozható összhangba a magánéleteddel?

Teljesen. Én nem is tudom elképzelni e nélkül az anyaságomat és fordítva. A gyerekek nagyon sok mindenben változtattak rajtam, magánemberként és szakemberként is. Rengeteg anya fordul hozzám, leginkább nők keresnek meg egyébként. És rengeteg anya tesz fel nekem olyan kérdéseket, amikre nem tudnék válaszolni, ha nem lenne ebben személyes tapasztalatom. És a fiaim is hazajönnek néha olyan megoldandó feladatokkal – amit problémának is nevezhetünk, de nem szeretem ezt a szót –, amiket azért tudnak hosszútávon jól megoldani önállóan, mert tudom, hogy hogyan kell a kérdéseikre úgy válaszolni, hogy magukból tudják a legtöbbet kihozni, ugyanúgy, ahogy az ügyfeleimnél is tudom, hogy hogyan kell irányítani a megértést mondjuk egy jó kérdéssel. Rengeteg lélektani összefüggést láttam át az elmúlt években és nyilván tanulok is folyamatosan, most is egyetemre járok, és ezeket mind beépítem a gyereknevelésbe. A férjemmel is rengeteg dolgon változtatunk, ha azt látjuk, hogy kell. Ő is vált, nem csak én. Úgyhogy szerves része az egész családunknak az én munkám tulajdonképpen.

Hogyan alakult egy munkanapod, milyen a munkabeosztásod?

Kilencnél előbb nem vállalok ügyfelet, mert a fiúk kb. nyolcra járnak be az iskolába és az óvodába, nekem pedig kell az, hogy miután elviszem őket hazajövök, egy kicsit rendbe szedem magamat, ráhangolódok a napra, megiszom a kávémat, lecsendesedek. Az én személyiségemnek erre szüksége van, és én ezzel tisztában vagyok. Az ügyfélnek sem jó szerintem, hogyha kapkodva ülök le. Úgyhogy kilenckor kezdődik nálam a munka és körülbelül délután négyig tart. Hogyha nincsenek itthon a fiúk, akkor egész nap dolgozom, ügyfelezek, elemzéseket csinálok, amikor pedig hazajönnek, átváltok anyába. Bevallom őszintén nagyon ritkán van olyan ügyfél, aki 17:30-18:30-ig van, mert egyszerűen dolgozik, nyilván előfordul ilyen is, de akkor én elvonulok, a gyerekek pedig kint vannak a férjemmel vagy éppen a mamánál vannak. De, amikor kint vagyok és anya vagyok, akkor ugyanúgy nem dolgozom, mint, ahogy, amikor dolgozom, akkor nem vagyok anya. Nagyon figyelek arra, hogy este nem dolgozom, a telefont direkt mindig lerakom, nem nézem az e-maileket stb. Arra törekszem, hogy egyik se szenvedjen hiányt a másik miatt.

Tulajdonképpen sok jó gyakorlatnak tekinthető praktikát elmondtál, ilyen a telefon vagy, hogy amikor kint vagy, akkor becsukod magad mögött az ajtót és ott marad a munka. Valamivel kiegészítenéd még ezt, hogy milyen jó gyakorlatokat alkalmazol te a munkádban annak érdekében, hogy az összhangban legyen a magánéleteddel?

Például minden hét elején felírom azt, hogy mit kell csinálnom. Ezt nemrég vezettem be, de muszáj, mert annyi minden van a fejemben, hogy egyszerűen muszáj leírnom, hogy milyen feladataim vannak a hétre. Amikor pedig valamit megcsináltam, akkor kihúzom. Egyrészt ez nagyon jó érzés is, másrészt így nem felejtek el semmit. Ezáltal tudok spontánabbul reagálni az ügyfeleim dolgaira is, mert tudom, hogy nem kell ott lennie a fejemben, hogy kinek kell még e-mailt írni, hova kell még elmenni, mit kell még honnan elhozni. Azt gondolom, hogy nagyon fontos dolog, hogy csak azzal terheljük az agyunkat, amivel tényleg kell, és amit máshogy is meg tudunk oldani azt adjuk ki másnak, vagy akár a papírlapnak. Emellett az ügyfeleimnél nagyon fontosnak tartom azt, hogy ne csak én érkezzek meg úgy az ülésre, vagy egy diákomhoz, hogy nyugodt vagyok, hanem hogyha az ügyfélen is azt látom, hogy zaklatott, akkor beszélgetek vele. Még mielőtt belemennénk bármibe. Ahhoz, hogy abban a hatvan percben ő is meg én is tényleg ott tudjunk lenni, vannak olyan körülmények, amiket biztosítok magamnak és igyekszem biztosítani az ügyfélnek is.

Már beszéltünk arról, hogy tapasztalatod szerint jellemzően kik fordulnak hozzád, és említetted, hogy elsősorban nők. Mit gondolsz, hogyha kimondottan egy édesanya fordul hozzád, akkor neki hogyan tud pontosan segíteni az, amit te kínálsz?

Az édesanyák majdnem kivétel nélkül behozzák a gyerekeket, hogy ott mit ronthattak el, hogy mi lehet az oka annak mondjuk, hogy túl félénk a gyerek, vagy éppen agresszív, esetleg túl szabálykövető. A hozzám forduló anyák már értik azt, hogy bennük van valami és/vagy a párjukban, amit meg akarnak érteni, és azon keresztül akarják a gyereküket meglátni és esetleg változtatni a továbbiakban. Nyolcvan százalékban oda lyukadunk ki, hogy például magabiztosabbak, határozottabbak szeretnének lenni, jobban ki szeretnének állni magukért. Ez az a terület, ami az anyáknál jellemzően csiszolásra szorul és ezáltal a gyerekükkel és a párjukkal is teljesen más lesz a kapcsolatuk.

Úgy tudom, hogy van egy társad, akivel szoktatok együtt workshopokat szervezni, erről egy picit kérlek mesélj, illetve, hogy a ti együttműködésetek hogyan történik!

Igen, a társam divattervező és egyénre szabott gardróbtervező, Kretter Bea, a Beango márka megálmodója. Ő úgymond a külső rendbetételével foglalkozik, én pedig a belsőnek a harmonikussá tételével. Külső-belső harmónia, ez az, amire törekszünk mindenkinél. Ezáltal ő inkább az öltözködésre fókuszál, miután én egy személyiségképet adtam. Tehát például bemutatok valakit saját magának, hogy ő milyen valójában, miért érzi például azt, hogy egy adott ruha, ami ugyan tetszik neki, teljesen mást jelent a számára, ha viseli. Hogy ez az oka annak, hogy mondjuk egy szoknyát esze ágában sincsen felhúzni. Utána jön Bea, aki megmutatja, hogy az a szoknya máshogy is tud működni, egy másik kiegészítővel, másik összeállításban, akár úgy is, amilyennek az adott ügyfél önmagát érzi. Bea keresett fel egyébként engem néhány évvel ezelőtt, ő volt ennek az egésznek az ötletgazdája, és én azt látom, hogy nagyon jól működik, mert több visszatérő ügyfelünk is van, akik nagyon szeretik azt a légkört, amit tudunk nekik adni. Ez tulajdonképpen egyfajta énidő, amikor saját magukkal tudnak foglalkozni. Nem véletlen, hogy a workshopokra is leginkább anyák jönnek. Önbizalmat kapnak ott is, amit az előbb említettem. Megismerik önmagukat jobban, kívül-belül támogatva vannak. Egy anyának, de általában is egy nőnek, nem kell, hogy anya legyen, hogy önbizalmat kap, az rengeteget jelent. Akkora erő és akkora igény a mai világban, hogy az már szinte félelmetes.

Beával hogyan zajlik közöttetek a munkamegosztás, hogyan tudjátok összehangolni a különböző tevékenységeket?

Mi nagyon viccesen működünk, ugyanis neki teljesen kötetlen az írása, tehát totál elemző típus, nekem meg nagyon kötött az írásom, én globálisan gondolkodó típus vagyok, ami alapvetően lehetne rosszul működő kombináció is, de mivel tudjuk a másikról ezt, ezért mégis jól működik. Például ő az, aki a részletekbe belemegy, engem idegesítenek a részletek, viszont én átlátom a nagy egészet. Például, ha megmutat egy excel táblát, azt azonnal átlátom és tudok rá reagálni. Így tudunk együtt egy egészet alkotni és talán ezáltal, hogy mind a kettőnk gondolkodása más, nem is maradnak ki lényeges elemek, ebben bízom.

Egymástól valami fajta praktikákat el tudtok-e lesni, akár a család menedzselésében, akár a munka menedzselésében?

Igen. Én például kértem, hogy írjon kötöttebben, kösse egy picit jobban össze a betűit. Ezt grafológusként kértem tőle. És többször van, hogy ő meg tanácsot ad nekem egy ruhával kapcsolatban, hogy az hogyan lehetne még jobb nekem. Illetve a gyerekneveléssel kapcsolatban is szokott tőlem tanácsokat kérni, nem azért, mert szuper anya vagyok, hanem a szakmai oldaláról kérdezve. Szóval szakmailag, barátnőileg, anyagilag is teljesen össze tudunk kapcsolódni.

Ugyan te nem vagy alkalmazott, de véleményed szerint miért éri meg egy munkáltatónak egy édesanyát foglalkoztatni? Mi az a plusz, ami hozzáadódik egy nőhöz azután, hogy édesanya lett, amit a munkájában is fog tudni kamatoztatni?

Én azt látom, hogy azok a nők, akik anyák, sokkal szervezettebben tudnak gondolkodni és dolgozni is. Amíg nem voltam anya én sem, addig több időm volt, így aztán úgy voltam mindennel, hogy ráérek megcsinálni. De amióta egy, illetve most már kettő gyerekünk van tudom azt, hogy nagyon be kell osztanom az időmet ahhoz, hogy mindennel elkészüljek, ezáltal mindennel el is készülök időben. Ráadásul annyira sok mindenen kell gondolkodnunk és annyira mindenhol ott kell lennünk fejben, hogy sokkal jobban és gördülékenyebben meg tudunk oldani anyaként bizonyos feladatokat, mint korábban. Persze a szülővé válással beledobtuk magunkat a mélyvízbe, vagyis ez egy járulékos dolog, viszont főnökként nagyon jó lenne, ha többen átlátnák, hogy egy anya sokkal eredményesebben tud gondolkodni sok esetben. Vagyis ami operatív téren esetleg elveszik azáltal, hogy olykor kevesebbet tud a munkahelyén jelen lenni, az a hatékonyság területén megtérül.

Mint coach, mint grafomentor kérdezlek téged, hogy mi a véleményed, egy cégvezetőnek milyen típusú jó gyakorlatokra lenne érdemes koncentrálnia annak érdekében, hogy az egyébként jó munkaerőként alkalmazható anyukák tényleg jó munkaerők tudjanak lenni?

Szerintem nagyon jó lenne, hogyha minél többen belátnánk azt, hogy nem a munkaidő, hanem a munkamennyiség és -minőség a fontos. Így például, ha egy anya nem 8:00-16:00-ig van bent, de a munkáját el tudja végezni, talán arra kéne nagyobb hangsúlyt fektetni. Lehet, hogy mondjuk 14:00-16:00-ig el kell valamit intéznie, de közben 8:00-14:00-ig sokkal eredményesebb tudott lenni, és több munkát tudott elvégezni, mint abban az időben, ami kiesett neki. Ebből a szempontból egy kicsit rugalmasabban kéne az időt kezelni az anyáknál, mert nyomás van rajtuk, teljesíteni akarnak, de nem tudnak ketté vagy háromfelé szakadni. De egy biztos, hogy a munkáját egy anya meg fogja csinálni, hiszen hatalmas kötelességtudat tud lenni bennünk. Úgyhogy szerintem a rugalmas munkaidő a legfontosabb jó gyakorlat egy olyan munkavállalóval kapcsolatban, aki édesanya.

Köszönöm szépen!



Én is köszönöm!