Keresés a hírekben
Kávézónak indult, de sokkal több lett belőle – Tizenhárom éves a Löli kávézó
Ahogy Friderika fogalmazott: “Amikor egy kicsit megfáradok abban, hogy egyfolytában beszélünk, de nem mondunk semmit, akkor keresek valamit, amitől újra lendületet kapok.”
Majd így mesél a közösségi munkájuk indulásról.- Egy jótékonysági felhívással kezdtük. Úgy emlékszem, Erdélyi Roli volt az első, akinek segítettünk. Az ő post-jával találkoztam a közösségi médiában, és úgy gondoltam, feladatunk van. Nem szoktam pontosan megfogalmazni, mi alapján választom ki, hogy éppen melyik az a téma, ami mellé beállunk – a Löli, meg az egész közösségünk. Ez csak úgy jönni szokott. Jön az a benyomás, és kiválasztok egyet. Onnantól aztán meg már megy minden magától. Olyan, mintha egy dzsungelharcos lennék: kitalálom, előremegyek és teljesen hihetetlen módon elképesztő sokan kapcsolódnak hozzám. Ez általában mindig így van és mindig nagyon sikeres a kezdeményezésünk – mondja nem kis büszkeséggel Bíró Friderika.
És, hogy miért fogott annak idején saját vállalkozás alapításába?
- Leginkább azért, mert dolgoztam olyan vendéglátóhelyen, ahol úgy éreztem, nem feltétlenül becsülik meg azt, amit csinálok. Egy csomó mindennel nem értettem egyet. Azt gondoltam, ezt máshogy is lehet. Arra jutottam, hogy többet is adhatunk és jobbat is adhatunk. Úgy vélem, hogy a 13 év mindenképpen azt mutatja: nem gondoltam rosszul.
- Voltak persze nehéz pillanatok. De a segítés elég erőt ad. Meg azt tapasztaltam, hogy amikor úgy éreztem, eljött az erőm vége, akkor még mindig tudtam duplázni. Valahogy…, nem tudom honnét…, de erőt merítettem. Ez valamilyen családi minta lehet. Így élünk mi.
Hogyan tovább, Löli?
- Nagyon messzire mostanában nem igazán tudok tekinteni. Ez a karantén helyzet egy teljesen új világot hozott, olyat, amilyen még nem volt, amire nem voltunk felkészülve. Azt hittem, hogy láttunk már sok mindent, de ez teljesen új helyzet. Az, hogy egyik napról a másikra nem lehet jönni dolgozni, és amitől korábban rosszul voltam és amit untam, ami nem egyszer fárasztott, az most hirtelen abbamaradt, ez felforgatta az életünket. És akkor meg elkezdett hiányozni ez az egész – osztja meg a bizonytalanság érzését a tavasszal megtapasztaltakkal kapcsolatban a kávézó vezetője, majd bevallja:
- Jó tett nekem, hogy pihentem…. Nem találkoztam senkivel, csak a családommal. Aztán vártam, hogy kinyithassunk, hogy újra összejöhessünk. De már semmi nem olyan, mint korábban volt. Nem olyan sebességgel zajlanak az események, nem olyan nagy a közösségünk. De akik kitartottak, azok most is itt vannak. A közösségünket tagjairól most már nyugodtan mondhatom, hogy barátok. A csapat pedig a felhívások által egyre bővült. A Facebookon nagyjából 4 ezer követője van a Lölinek. És a többség rendkívül segítőkész. Elképesztő: ha azt szeretném, hogy reggel valaki legyen szíves és jöjjön segíteni bepakolni az adományokat az autóba, nyílik az ajtó és olyanok is jönnek, akikkel egyébként még nem is beszélgettem. Sőt, talán még nem is jártak a Löliben, de olvasták a kiírásomat és itt vannak.
Vajon mi a kávézó, a “Löli-közösség” sikerének a titka?
Friderika szerint az, hogy ráéreznek arra, ha valami igaz. És az, hogy nem akarnak többet mutatni, mint amik valójában.- Mi elsősorban fagyit árusítunk, meg kávét, alapjában véve erre építünk, és mellette arra, hogy a tizenhárom év alatt hitelesek tudtunk maradni. Ezt bizonyítja talán az az eset is, ami egy másik városban történt. Az egyik plázában sorban állás közben odajött hozzám egy celldömölki és pénzt adott, hogy ha hazajövök, dobjam majd be a közösbe. És ez tök jó – mondja kissé elérzékenyülten Bíró Friderika.